A szeder története

A szeder ősidők óta ismert szúrós vadnövénye a mezőknek és ligeteknek. Az egyik legrégebben gyűjtött gyümölcsök közé tartozik, gyakorlatilag az emberiség történetével egyidős bogyós gyümölcs. Az egyik legkorábbi leleteit, egy sor más táplálékul szolgáló növény mellett svájci cölöpépítményekben találták meg, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy az ott lakók rendszeres táplálékául szolgált.

Az ókori görögök és rómaiak nem csak táplálékként, de orvosságként is alkalmazták. Elsősorban a köszvényt próbálták ezzel a gyümölccsel gyógyítani, de egyéb betegségekkel szemben is alkalmazták a szedret. Jelentősége később sem csökkent. A középkorban gyógyászati céllal a növény gyökereiből, kérgéből és leveleiből készített különböző főzetekkel kezelték a bélproblémákat, lázat, torokgyulladást, de még a szamárköhögést is. A 16. században az európai doktorok a szeder levét fertőzések kezelésére használták, míg a fa porított kérgét fogfájás enyhítésére vetették be. Az 1696-os londoni Gyógyszerkönyv szerint a szederből készített bort szíverősítőként alkalmazták és egy 1771-ből ránk maradt dokumentum szerint a szederfőzettel fekélyeket is jól lehetett kezelni.

A növény őshonosságát nehéz behatárolni, hiszen a világon több mint 40 faj létezik, nagy többségük a mai napig vadon terem. A szeder kerti termesztése és nemesítése először Európában, Angliában és Németországban indult meg, majd intenzíven folytatódott a XIX. században az USA keleti és nyugati partvidékeinek államaiban.Amíg csak erősen tüskézett hajtásrendszerű fajták álltak rendelkezésre, addig a szeder árutermelése korlátozott jelentőségű maradt. Az első tüske nélküli szederfajtát 1938-ban állították elő Angliában. Ez a fajta a Merton Thornless volt, amelynek felhasználásával kezdődött meg a rendkívül eredményes nemesítés az USA-ban.

Az 50-es évektől kezdődően napjainkig a szedernemesítés központja az Egyesült Államokban van. Az utóbbi 20 évben kiváló termesztési és áruértékkel rendelkező új, tüskementes szederfajtát állítottak elő, amelyek szélesebb ökológiai alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. A nagy gyümölcsű, tüskementes szederfajták megjelenését követően a tüskével borított hajtásrendszerű fajták szinte teljesen kiszorultak a termesztésből.

A szeder termesztése a legelterjedtebb az Egyesült Államokban. Európában Angliában, Németországban és Magyarországon terjed. A tüskementes szederfajták árutermesztése hazánkban a 80-as években kezdődött. Becslések szerint az árutermelésre alkalmas ültetvények területe a 90-es évek első felében elérte a 300-500 ha-t, az évi termésmennyiség 2000-3000 tonnára tehető.

(Forrás: Papp János - Porpáczy Aladár: Bogyósgyümölcsűek II.)