Kiss István Fafaragó - Eger

A véletlen hozta utamba a fafaragást. Nagyobb figyelmet, fegyelmet igényel. Először egy kölcsön vésővel és késsel készítetem a faragást. Szerszámokat gyűjtöttem, készültem. 2000 nyarán jött el az ideje annak hogy újra kezembe vettem a vésőt, a faragás megnyugtatott, száguldott az idő, a forgácsok repültek, sorban születtek az alkotások. Hályogkovács módjára tettem a dolgomat, de nem ismertem a fa természetét. Szülőföldemen a fa szekérnek, bölcsőnek vagy koporsónak kellett. Meg szerszámnyélnek. A jól faragott kasza, villa nyélnek ma is nagy becsülete van arra felé. A forgács illata semmihez nem hasonlítható. Utolsó üdvözletét küldi a hárs virág, mielőtt a lakk, viasz megfojtaná, hogy már a szemet gyönyörködtesse a szép faragás. A tölgy, a bükk repülő forgácsa a biblia üzenetét hordja, a názáreti ács a mi kezünkkel építi újra álmait, lelkünk házát, hogy otthont találjon benne a Gyermek. A házak kőből, betonból épülnek ma már. Tehát be kell vinni abba a fát.